Születésnap és ballagás
A New Fashion és Zarah Moden gyárak önkéntes csapata június 15.-én, szerdán a kászonimpéri Szent Katalin Gyerekotthon lakóihoz látogatott. Ez alkalommal velünk tartott Wilhelm Wegener úr, Kézdivásárhely tiszteletbeli polgára, a Pro Sanitate alapítvány alapítója.
A látogatás elsődleges célja a szülinapos gyerekek felköszöntése volt, Tamáskát, Imolát, Blankát, Jázmint, Jánoskát, Hajnikát és Józsefet ünnepeltük. A hatalmas torta mellett minden gyerek olyan dolgokat kapott ajándékba, amire már nagyon rég vágyott. Az otthon összes lakóját ugyanakkor apró figyelmességekkel, édességekkel és az önkénteseink által készített finom házi süteményekkel leptük meg. Gondoltunk a ballagókra is, két gyerek idén végzi a nyolcadik osztályt, őket ez alkalomból ajándékoztuk meg. A közelgő abszolváló vizsgához, és a továbbtanuláshoz számukra sok sikert kívánunk.
Az kászonimpéri ház kis lakói egy hónapja oktató segítségével román nyelvet is tanulnak. Ott jártunkkor nekünk is bemutatták, hogy egy hónap leforgása alatt is milyen sokat lehet tanulni, rövid verseket és énekeket adtak elő nyelvoktató kollégánk, Imre Mária segítségével. Mária egy hónapja jár oktatni az otthonba heti négy alkalommal. Már az első napon megkedvelte a gyerekeket, akik románul nem igazán tudnak és sokukban ellenszenvet is tapasztalt a román nyelv iránt. „Egy hónap alatt sikerül elsődleges célomat elérni, a gyerekeknek megváltozott a hozzáállása, megszerették ezt a nyelvet és szívesen foglalkoznak vele. Amióta hozzuk járok, olyan gyerek is akad, akinek a román a kedvenc tantárgyává vált. Külön hálás vagyok azért, hogy még a legcsintalanabbak is visszafogják magukat, hogy ne bosszantsanak.” – mondja Mária.
Az otthon lakóinak nevében Kedves Szabolcs Hunor nevelő mondott köszönetet, szavait idézve: „Ha ti nem lennétek, a mi életünk sokkal nehezebb lenne”. Köszönjük Szabolcs, ha ti sem lennétek a mi életünk is sokkal nehezebb lenne, hol tankolnánk fel szeretetből, hol töltődnénk fel alkalmanként?
Wegener úr az otthon nevelőihez szólt, akiknek gratulált fáradtságot nem ismerő munkájukhoz, azért hogy szeretettel és kifogástalanul nevelik a gyerekeket. Üdvözletét tolmácsolta az otthon mentorának, Böjte atyának is, aki az árva és nehéz anyagi körülmények között élő gyermekeket felkarolta, dolgozott és harcolt értük a romániai gyerekvédelmi rendszer bürokratikus útvesztőiben. Wegener úr ugyanakkor elismerését fejezte ki, hogy a gyerekek és a közösség érdekében ekkora összefogás tapasztalható Kézdivásárhelyen civil szervezetek és magánszemélyek között egyaránt.
Miután mindenki elfogyasztotta a tortáját, a gyermekeknek Csavar-Mátis Katalin, a Pro Pectus Egyesület munkatársa tartott szórakoztató és kézműves foglalkozást.
A látogatás elsődleges célja a szülinapos gyerekek felköszöntése volt, Tamáskát, Imolát, Blankát, Jázmint, Jánoskát, Hajnikát és Józsefet ünnepeltük. A hatalmas torta mellett minden gyerek olyan dolgokat kapott ajándékba, amire már nagyon rég vágyott. Az otthon összes lakóját ugyanakkor apró figyelmességekkel, édességekkel és az önkénteseink által készített finom házi süteményekkel leptük meg. Gondoltunk a ballagókra is, két gyerek idén végzi a nyolcadik osztályt, őket ez alkalomból ajándékoztuk meg. A közelgő abszolváló vizsgához, és a továbbtanuláshoz számukra sok sikert kívánunk.
Az kászonimpéri ház kis lakói egy hónapja oktató segítségével román nyelvet is tanulnak. Ott jártunkkor nekünk is bemutatták, hogy egy hónap leforgása alatt is milyen sokat lehet tanulni, rövid verseket és énekeket adtak elő nyelvoktató kollégánk, Imre Mária segítségével. Mária egy hónapja jár oktatni az otthonba heti négy alkalommal. Már az első napon megkedvelte a gyerekeket, akik románul nem igazán tudnak és sokukban ellenszenvet is tapasztalt a román nyelv iránt. „Egy hónap alatt sikerül elsődleges célomat elérni, a gyerekeknek megváltozott a hozzáállása, megszerették ezt a nyelvet és szívesen foglalkoznak vele. Amióta hozzuk járok, olyan gyerek is akad, akinek a román a kedvenc tantárgyává vált. Külön hálás vagyok azért, hogy még a legcsintalanabbak is visszafogják magukat, hogy ne bosszantsanak.” – mondja Mária.
Az otthon lakóinak nevében Kedves Szabolcs Hunor nevelő mondott köszönetet, szavait idézve: „Ha ti nem lennétek, a mi életünk sokkal nehezebb lenne”. Köszönjük Szabolcs, ha ti sem lennétek a mi életünk is sokkal nehezebb lenne, hol tankolnánk fel szeretetből, hol töltődnénk fel alkalmanként?
Wegener úr az otthon nevelőihez szólt, akiknek gratulált fáradtságot nem ismerő munkájukhoz, azért hogy szeretettel és kifogástalanul nevelik a gyerekeket. Üdvözletét tolmácsolta az otthon mentorának, Böjte atyának is, aki az árva és nehéz anyagi körülmények között élő gyermekeket felkarolta, dolgozott és harcolt értük a romániai gyerekvédelmi rendszer bürokratikus útvesztőiben. Wegener úr ugyanakkor elismerését fejezte ki, hogy a gyerekek és a közösség érdekében ekkora összefogás tapasztalható Kézdivásárhelyen civil szervezetek és magánszemélyek között egyaránt.
Miután mindenki elfogyasztotta a tortáját, a gyermekeknek Csavar-Mátis Katalin, a Pro Pectus Egyesület munkatársa tartott szórakoztató és kézműves foglalkozást.